Jó volt a színház, és a vacsora is elfogadható volt , angol étteremhez képest.

Nem mondom, meglep, hogy képes vagy a fejlődésre kultúra terén. Bár látszik, hogy régen láttalak, és tényleg jobban be vagy feszülve, mint mikor minden nap szeretkeztünk... És ez Londonon is meglátszik...Annyira nyomott lett az egész város, és letargikus, mint régen láttam, nagyon régen.

Mondieu, hiányzik nekem is az együttlétünk. Nem mondom... nem mondtam nemet bátyádnak, mikor meglátogatott, sem annak a pár tucat hölgynek, akik megfordultak már nálam, édes, fiatal naív fiúkkal egyetemben, de egy percig sem feledtelek. Minden nap a gondolatoddal keltem, és feküdtem. Nem tudnék nélküled élni Arthur. Próbáltam, mindketten kipróbáltuk, milyen az, ha évszázadokig nincs közünk egymáshoz, de mégis mindig átosontunk egymáshoz, és nem tudtuk elvágni a szálakat...Lehetetlen.

Pár óra, és indul a gépünk... Alig várom, hogy megint elfoglaljuk a szerelmi fészkünket~