Ts, of course, hogy jó volt. Az angol színház nívós és mély gyökerekkel rendelkezik, a konyhaművészetre étteremben pedig igazán nem lehet panaszkodni.

Csak azért mert a hagyományaimat is tiszteletben tartom, még nem jelenti, hogy nem szívesen újítok. Sőt, a kettőt vegyítem, megfelelő mértékig, nem kell ezen úgy meglepődni.

Nem olyan időket élünk, mint régen. De azért nem olyan rossz, mint a háborús idők. Mármint, amikor nyílt volt.

Ah, is that so. Most mondjam, hogy meg vagyok lepve? Számítottam rá persze, nem is érdekel. A te dolgog kivel és mikor bújsz ágyba, nem az enyém. Újabb remek érv a házasság ellen, velünk ez vállalhatatlan. Nem vagyunk olyan helyzetben.
A te esetedben szinte már hízelgő, ha rám gondolsz, miközben egy ringyóval csinálod.

Se veled, se nélküled. Valahol utállak még, mélyen, és megvetlek, és ez mindig így lesz, ez nem fog változni.



De az ajtómat nyitva fogod találni.

Jó volt a színház, és a vacsora is elfogadható volt , angol étteremhez képest.

Nem mondom, meglep, hogy képes vagy a fejlődésre kultúra terén. Bár látszik, hogy régen láttalak, és tényleg jobban be vagy feszülve, mint mikor minden nap szeretkeztünk... És ez Londonon is meglátszik...Annyira nyomott lett az egész város, és letargikus, mint régen láttam, nagyon régen.

Mondieu, hiányzik nekem is az együttlétünk. Nem mondom... nem mondtam nemet bátyádnak, mikor meglátogatott, sem annak a pár tucat hölgynek, akik megfordultak már nálam, édes, fiatal naív fiúkkal egyetemben, de egy percig sem feledtelek. Minden nap a gondolatoddal keltem, és feküdtem. Nem tudnék nélküled élni Arthur. Próbáltam, mindketten kipróbáltuk, milyen az, ha évszázadokig nincs közünk egymáshoz, de mégis mindig átosontunk egymáshoz, és nem tudtuk elvágni a szálakat...Lehetetlen.

Pár óra, és indul a gépünk... Alig várom, hogy megint elfoglaljuk a szerelmi fészkünket~

Francis,

Just us, sure. Mi is jobban járunk így. Meg mindenki más, hah.

Jobb is. Tudod, ha mást nem is, ezt szeretem benned.

Mindig gondoskodsz róla, hogy ordítson a melegség mindenhonnan. Nem mintha nem élvezném, sőt. Kimondottan élvezem az ellátást és minden általad nyújtott extrát. Ezért megéri repdesni ennyit.

Christ, mióta nem csináltuk? Két éve. Két éve állandó szexuális frusztráltságban élek, hell. Jobb lesz, ha sietsz. Már itt is minden elő van készítve. Me as well...

Kedvesem,

Hagyjuk már a politikát. Csak elszomorít mindkettőnket. A ma délután és este szóljon csak rólunk, ahogy az összes többi innentől, amíg nálam leszel.

Minden előkészíttetek, hidd el, ahogy mindig, mikor jössz hozzám~ Tudod, ha másra nem is, erre mindig adok.

A hatalmas puha ágyra, a friss rózsákra a szobában, a lampionokra, a selymekre, és puha, selymes kelmékre a hálóban~

A szerelmi fészkünk ugyanúgy vár minket, mint annak előtte. Egyébként lassan készülődhetsz, most szálltam le a gépről, hamarosan, amint fogok egy taxit, már ott is vagyok nálad~
Pakolj, mert opera, és vacsora után már utazunk~


F.

Francis,

Érdekel is, hogy ki fia borja, nem erőszakolhatja magát egy országra. Európát a Krisztusi szeretet fogja a sírba vinni. Ember embernek farkasa, tudod. Nem lehet már bízni, csak úgy...

Ah, tudod, hogy David hogy áll ehhez hozzá. Persze, nem számít, állandóan évődünk, de néha tényleg befoghatná. Bár nem fogja, mert lehet nem marad sokáig. Az embereknek bejön a szoc élet majd, lehet.

Hah, én sem. Nevetséges, nem?

Meglátom mit tehetek, egy hét talán belefér... egy hónap is, de pár megszakítással, ha vészhelyzet lenne.
Brüsszelnek sem jobb, mi? Képzelem itt mi lesz majd... de hát ez olyan mint a tű a szénakazalban. Ha meg is találod véletlen, akkor már megszúrt...

Csábítóan hangzik. Aztán királyi fogadtatásban részesíts, te anyaszomorító.

Merkel egy pap lánya, bele van nevelve, hogy aki segítséget kér, annak segíteni...az otthontalanoknak, menekülteknek. Őt egyedül azért nem váltják még le, mert nincs utódja, sikeresen vezető pozícióba helyett minden lehetséges ellenjelöltjét, így azok nem kockáztatnak.

Arthur, gyere velem vacsora után Párizsba. Szólok az inasoknak, hogy tegyék ismét rendbe a közös garzonunkat, amit régen annyit látogattunk, mikor hozzám jöttél.

Sosem tudnék elszakadni tőled...két éve lassan, hogy nem beszélünk látod, és még így sem tudok lemondani rólad.

Tölts velem egy hetet...egy hónapot... Én tényleg nem tudok elszakadni a terror miatt az országomtól hosszabb ideig...és bár tudom, hogy nálad is puskaporos a helyzet, de ha meg tudnád valahogy oldani...a legboldogabb férfivá  tennél a világon.

Bár nap közben oda lennék, de napnyugtára mindig visszaérnék hozzád, és minden estét együtt tölthetnénk.

Este találkozunk:

F.

Francis,

El is várom. Ránk férne már valami igazán izgató, más értelemben, mint a kormányod gondolná...

Persze, hogy megértem. Csak reméltem, hogy lehetünk többek is ennél, akik elfoglaltak és néha összejárnak, aztán lassan de biztosan elhidegülnek, ne adj Isten, akadna valaki más... és jobb... Nem akarom sémaként végezni, hogy az "ilyen" kapcsolatok szokták.

Persze, a politika. Még mindig fontolgatom az EU elhagyását, mert ez már nevetséges, hogy mi van. Persze, ki a rosszfiú megint? Az angol, aki gátat szabna, hogy magát védje! Persze, Unió, egység, szövetség, összetartás, de nincs kedvem a bolondokkal süllyedni a hajón, Németország pedig ennél jobban is tudhatná. Persze, túlkompenzál, nehogy nácinak nevezzék, ezért most ő a keresztényi szeretet mintaképe. De ezt még a saját népe sem hiszi el, vagyis nem mind, szerencsére.

Aki igazán kerge, az Amerika. Csak nézz rá. Már lassan én szégyellem magam amiatt a Trumpli miatt.

Hogy mit szólok? Persze, persze. Miért ne? Csak aztán el tudjalak engedni...

Drágám,


Kiengesztellek. Biztos magányos lehetsz nélkülem. A kormányom pedig minden bizonnyal csak meg akart védeni attól hogy jobban felizgassam magam miattad, mint kellene.

Az emberek kétségbeesettek, és félnek, nem maradhatok sokáig távol tőlük, remélem megérted. Egy estét maradok, de aztán utaznom kell vissza. Valahogy ki kell találni, hogyan gyakoroljunk nyomást Németre, mert amit most művel, azt nem nézhetjük túl sokáig.

Ma estére foglalok két jegyet, a Royal Opera House-ba. A Tannhäusert adják, elmehetnénk rá, aztán egy finom vacsora.Mit szólsz?

Az első géppel viszont jönnöm kell vissza. Ne haragudj Arthurom.

F.

Francis,

Hallottam felőle.

Küldtem levelet is, célba ért egyáltalán? A kormányodnak lett címezve, lehet át sem adták. De rólad nem tudtam, pontosan hol vagy. Hallottam, mindenfelé, ahol csak kell. Reméltem átadják majd. De ez jellemző, amilyen az ország, olyan a kormány is...

Majd meglátom, mit tehetek. Rám is szükség van, itt másfajta gondok vannak, de vannak. Csoda, hogy volt egy szakasz, amikor nyugtunk lehetett. Túl szép volt, hogy sokáig tartson, mint mindig.

Drága Arthurom,

Hát így hiányzok neked? Ne haragudj, sokat utazgattam mostanában, és nem tudom értesültél-e róla, de Párizsban eléggé forrongó dolgok történtek, így nem jutott semmi másra időm...


Nemsokára haza megyek, de nem tudok sokat maradni.. Jönnöm kell vissza Párizsba, most sokkal nagyobb szüksége van az embereknek rám, mint máskor.

Velem jöhetnél.

F.

Francis,

Nem, nem hiányzol. Nem azért írok.

Tényleg nem.

De tényleg.

Ha gondolod, azért beugorhatnál majd. A zár még mindig ugyanaz. Ha nem lenne meg a kulcs már, a pótkulcs is még ugyanott van. És amúgy itthon is vagyok. De mindegy.